A művészet a gyökerekben honol és várakozik – én sokáig azt hittem ott is marad -, szerencsés az, aki kivárja míg felszínre tör.
Ez az én esetemben a szobák falának kipingálásával, bátor próbálkozásként lóportrék kísérletezésével kezdődött, zenei téren a klaviatúra, később a gitárom húrjának nyúzásában mutatkozott meg. Rengeteg verset, novellát őrzök, de ezeket már a fióknak csak.
A családom akkoriban és mostanában is támogat, de Magyarné Derszib Eti festőművész tanárom és férje Magyar Balázs segítő-kritikus tanítgatásával, a festészetben való kiteljesedésben önbizalmamat is támogatva sikerült azt az utat megtalálnom, amiről már letéríteni sem lehet és már nem is akarok.